2012. szeptember 28., péntek

Ovi

Ebben az évben, mind a két gyerekem ovis már. Most erről írok egy kicsit.

Benedek:
Nagyon féltem az óvoda váltástól, hogy mennyire viseli meg érzelmileg őt, mert Benikém nagyon mély érzésű gyerek. De szerencsére nem voltak nagy gondok vele. Kérdezett sok mindet. Miért nem abba az oviba megyünk? A Levi is ide fog járni? ...stb.
Már az első napon ott maradt egész napra, nem akartam kivételt tenni, mert féltem, hogy azután nehezebb lesz. És mivel már tanköteles korú, így ezzel jól tudtam érvelni. A gyerekek hamar befogadták, és már egy kisfiút és kislányt korábbról is ismertünk. Így neki is rögtön volt barátja. Az óvónénik szeretik és nagyon jól bánnak vele. A szokásos nehézségek itt is megvannak, mint a figyelemzavar vagy az időnkénti dacosság, de ezt lehet kezelni.
Hogy megy e suliba? Hát remélem, hogy nem. Nevelési tanácsadóba járunk április óta. Már készítettek szakvéleményt, miszerint Benike tanulási nehézség veszélyeztetett. Aminek természetesen nem örülök, de legalább nem kell 6 évesen iskolába mennie. Aztán majd kiderül ez is, ha fejlődik tanév végéig annyit, amennyit kell ahhoz, hogy ne küszködjön a suliban akkor nem fogom visszatartani őt.

Jázmin:
Nagyon várta az óvodát, szörnyen büszke volt rá, hogy ő már ilyen nagy, és csoportja lesz, meg jele....Persze próbáltam megadni neki az alaphangulatot, hogy szívesen menjen, és mind a kettőnknek könnyebb legyen a beszoktatás. És nem is volt nagyon nehéz. Voltak sírások, meg nevetések. Összességében úgy gondolom, hogy jól sikerült minden. Azóta is nagyon szívesen megy az oviba és már barátai is vannak. A reggeli elszakadásra pedig egy nagyon jó megoldást találtam. Az ő csoportjuk ablakai a kerti bejárat mellett vannak. Így a csoport szoba ajtajába kapok ölelést és puszit. Aztán az ablakhoz szalad és vár. Én meg kifelé menet oda megyek és egy pár másodperces integetős le gugolós elbújós kéz összeérintős, mosolygós játékot játszunk. Így mindig mosolyog ha elmegyek. És nekem is jobb így. Ha Benus kéri hozzá is elszoktam így menni, bár ott csak integetünk. Hisz ő már nagy fiú és bátor!!!

Hozok majd képeket az első napokról.

2012. szeptember 13., csütörtök

Szentendrén... :))))))

Hát ahogy ígértem, folytatom a blogolást. " Első" igazi bejegyzésemként egy rövid összefoglalót írok.
Nagy nehezen sikerült januárban eladnunk a Dunakeszi lakásunkat. Februárban pedig elköltöztünk Szentendrére. Ami egy nagyon jó döntés volt, mert imádunk itt élni. Bár egyenlőre még albérletben, de még így is jobb nekünk itt, mint keszin volt. A nehézséget csak az okozta májusig, hogy Benikét nem tudták átvenni az itteni óvodába és így Fótra jártunk át. És ha már megemlítettem az óvodát, megjegyezném, hogy az egyetlen dolog amit nagyon sajnáltunk az elköltözésben, hogy el kellet jönnünk a Fóti oviból.
A gyerekek nagyon jól viselték a változást. Benike csak az ovit sajnálja, és ott is inkább a barátját Levit. Jázmin, meg igazi szentendrei kis csaj lett. Szerintem egyébként jó hatással volt rájuk ez a változás. Sok olyan szabályt tudtunk bevezetni, amit rálehetett fogni az új lakásra és az új szobára.
Amióta itt élünk, jobban alszanak és kivétel nélkül a saját ágyukban. Éljen!!!l
Az egyetlen probléma csak az, hogy pici a lakás, és hosszú távon nem lesz jó.
Szonjával sokkal többet tudunk találkozni, aminek a kicsik külön örülnek, mert mindig is kevés volt nekik a csak hétvége. Bulcsú egész más lett, persze jó értelemben. Ő imádja Szentendrét. Mindig is visszavágyott. Mióta itt vagyunk jobb kedvű, több programja van, és persze a lánya közelsége is nagyon fontos neki.
Házunk még nem mostanában lesz, de igyekszünk elérni az álmainkat!!!

2012. szeptember 10., hétfő

Felpörögve :))

Hát gyorsabban megy a feltámadás mint ahogyan azt gondoltam. :)) Sok mindent átalakítottam már, és még van néhány apróbb finomítás amit szeretnék megcsinálni. Szóval pár nap és kezdődnek az új bejegyzések........ Már nagyon várom :)))
HAMAROSAN.......................Folytatom!!!!!!!!!

Elég régen nem írtam már a blogomra. Pedig amikor neki kezdtem valami nagyon jót, maradandót szerettem volna alkotni.  Aztán egész egyszerűen nem írtam többet, mert úgy éreztem nem írok jókat. Ahogy olvasom a blogokat egyiket a másik után, mindig arra gondoltam, hogy milyen jól megfogalmazzák a szövegeket. Én meg nem tudom valahogy megragadni a lényeget, hogy érdekes és tartalmas dogokat írjak bele. Aztán rájöttem, hogy rosszul csinálom, mert nem arról írok amiről igazán szeretnék, hanem arról amiről azt hiszem, hogy másokat érdekel. Így nem is annyira enyém a blog, annak ellenére, hogy rólunk szól.

Most úgy döntöttem, hogy megújítom...............................................................

2010. szeptember 16., csütörtök

Segítsünk Daninak



Emi és Zoli két kisgyereket nevelnek! Dani 3,5 és Marci 1 éves! A történetük azért is nagy hatással van rám, mert pont egyidős gyerekeink vannak! Daninak nagyon rég óta fájt a feje, több vizsgálat sem hozott eredményt! Aztán jött az MR, ami sajnos egy daganatot mutatott ki Dani fejében! Sürgősségi műtéten esett át! Ami hála az égnek és istennek nagyon jól sikerült! Most lábadozik és reméljük, hogy gyors és problémamentes lesz!
Szülei hihetetlen erővel bírják, és mennek előre!

Az egyik tanyás lánynak Timinek az az ötlete támadt, hogy segíthetnénk Emiéknek valahogy!

Segíteni a következőképpen tudsz:
1. Kiteszed a logót és a linket a blogodon.
2. Magad is benevezel kreatív ajándékok készítésére a segítségnyújtók részére. Ez bármilyen saját készítésű dolog lehet.
3. Magad is benevezel a segítségnyújtók közé, és cserébe kapsz kézzel készített ajándékot.
Ezeket persze lehet külön-külön, vagy megteheted mindet is. Nézz be a Segíts Daninak blogra, és csatlakozz! Ötleteket is várunk, és segítséget is a dolog lebonyolításához!

Nagyon szépen köszönjük!

2010. szeptember 1., szerda

Jázmin 1 éves!

Én kicsi Kislányom!

"Egy éves lettél

Kívánom, Drága kis csillagom,
Kísérjen öröm és boldogság utadon.
Annyiszor nevess, ahányszor rád nézek,
Adjon sok szeretet Neked az élet.
Vidáman nőj fel, légy egy kis angyal,
Mosolyoddal hozz, csacsogj ajkaddal.

Mondd ki az első szót, tedd meg az első lépést,
Ha tudok megválaszolok, mindent kérdést.
Átölellek Téged, Rád mosolygok kedvesen,
Köszönöm, hogy az Anyukád lettem. "


Nagyon Nagyon Boldog Születésnapot kívánunk neked!

Nagyon szeretünk! Anya és Apa

2010. augusztus 31., kedd

1 évvel ezelőtt


Hihetetlen gyorsan eltelt az idő! Szeretnék egy kicsit nosztalgiázni, és kicsit visszamenni az időben!
A kép ami a bejegyzésben található, az egy évvel ezelőtt készült! Akkor már nagyon vártuk, hogy Jázmin kibújjon végre! Ezen a napon voltam Nst vizsgálaton és a doki is megnézett, hát nagyon örültem amikor mondta, hogy már tágulok, és lassan elkezdődik a dolog! Kora délután már 20 perces, nagyjából rendszeresnek mondható fájásaim voltak! Ezek sajnos nem sokat változtak estére, mert ugyan 5-10 percesek lettek, de nagyon gyengék! Azért mi bementünk a kórházba és egy rövid vizsgálat után már be is mentünk a szülőszobába! De a nagy nap még sem ez lett! folyt.......

2010. augusztus 29., vasárnap

Ukong-Olaszország

Idén nagy fába vágtuk a fejszénket! A szokásos augusztusi sátorozásunk után, egyből Olaszországba indultunk! De tényleg szó szerint! Szombaton reggel felkeltünk, reggeliztünk és lebontottuk a sátrat! Némi csomag válogatás, rendezés után bepakoltunk a kocsiba, és vacsora után indulás Olaszországba!
4 család indult egyszerre, és amennyire lehetett igyekeztünk egyben maradni! Bár az utat nem mindenki ugyan úgy bírta, ezért fél órás különbségekkel de mindannyian megérkeztünk!
Az első utunk a tengerhez vezetett, majd egy kávézóba!
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, lepihentünk!
A gyerekek egész jól viselték az utat, szinte végig aludtak! Az első két nap alatt sikerült is kipihenni magunkat a tengerparton! Aztán neki indultunk a környék felfedezésének! Jártunk Trevisoban, Caorle-ban, és ami a számomra a legkedvesebb Velencében! A tenger nagyon sós volt és jó meleg!
A gyerekek is nagyon élvezték a pancsolást, és a nagy hullámokat! Utóbbinak Benikém örült igazán!
Ettünk pizzát, tésztát, tiramisut, finom fagyikat, rákot, tintahalat és polipot! De egy hét nem elég arra, hogy mindent megnézzünk, így még ide biztosan visszatérünk!
Ime képekben: