2012. szeptember 28., péntek

Ovi

Ebben az évben, mind a két gyerekem ovis már. Most erről írok egy kicsit.

Benedek:
Nagyon féltem az óvoda váltástól, hogy mennyire viseli meg érzelmileg őt, mert Benikém nagyon mély érzésű gyerek. De szerencsére nem voltak nagy gondok vele. Kérdezett sok mindet. Miért nem abba az oviba megyünk? A Levi is ide fog járni? ...stb.
Már az első napon ott maradt egész napra, nem akartam kivételt tenni, mert féltem, hogy azután nehezebb lesz. És mivel már tanköteles korú, így ezzel jól tudtam érvelni. A gyerekek hamar befogadták, és már egy kisfiút és kislányt korábbról is ismertünk. Így neki is rögtön volt barátja. Az óvónénik szeretik és nagyon jól bánnak vele. A szokásos nehézségek itt is megvannak, mint a figyelemzavar vagy az időnkénti dacosság, de ezt lehet kezelni.
Hogy megy e suliba? Hát remélem, hogy nem. Nevelési tanácsadóba járunk április óta. Már készítettek szakvéleményt, miszerint Benike tanulási nehézség veszélyeztetett. Aminek természetesen nem örülök, de legalább nem kell 6 évesen iskolába mennie. Aztán majd kiderül ez is, ha fejlődik tanév végéig annyit, amennyit kell ahhoz, hogy ne küszködjön a suliban akkor nem fogom visszatartani őt.

Jázmin:
Nagyon várta az óvodát, szörnyen büszke volt rá, hogy ő már ilyen nagy, és csoportja lesz, meg jele....Persze próbáltam megadni neki az alaphangulatot, hogy szívesen menjen, és mind a kettőnknek könnyebb legyen a beszoktatás. És nem is volt nagyon nehéz. Voltak sírások, meg nevetések. Összességében úgy gondolom, hogy jól sikerült minden. Azóta is nagyon szívesen megy az oviba és már barátai is vannak. A reggeli elszakadásra pedig egy nagyon jó megoldást találtam. Az ő csoportjuk ablakai a kerti bejárat mellett vannak. Így a csoport szoba ajtajába kapok ölelést és puszit. Aztán az ablakhoz szalad és vár. Én meg kifelé menet oda megyek és egy pár másodperces integetős le gugolós elbújós kéz összeérintős, mosolygós játékot játszunk. Így mindig mosolyog ha elmegyek. És nekem is jobb így. Ha Benus kéri hozzá is elszoktam így menni, bár ott csak integetünk. Hisz ő már nagy fiú és bátor!!!

Hozok majd képeket az első napokról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése